Az álmok

Az álmok sokszor elérhetetlenek,

De mégis életet és küzdelmet táplálnak belénk,

Mely segít, hogy megközelítsük,

Vagy akár megszerezzük a lehetetlent.

A lehetetlent még nem,

De az álmot már megvalósítottam.

S mint a madárfióka,

Én is elérem sorsom, hogy felrepüljek a valóságba.  

Először akadozva, 

Váltom valóra vágyaim suhanva,

S élem át e örömöt, újra, s újra

A végén szólít a sötét végzet,

Én ellent mondanék neki, de nem lehet.

Vajon miért?

Mit igérnek az életemért?

Mért nem érhetem el testem?!

Hisz karnyújtásnyira van tőlem,

Lelkemben végtelen fájdalom támad,

S mire odaérek,

Már szemem örök álomban…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.