Sokszor töprengtem a multon, és eközben éreztem szivemben, azt az érzés, hogy már sokmindent nembirok kijavítani...S, volt olyan is amiért "könnyeket ejtettem", mert tudtam, hogy nagyban befolyásolja majd az életem, de nemlehet visszafordítani, hiába probálom, hiába töröm szét mégjobban lelkem. Tekintek a jövőbe, de nemlátok semmit. Homály fedi a szívemet, olyan  fénytelen érzés, amely egyszer kiderül. Mert egyszer mindennek eljön az ideje.Várni fogom, hogy ködlő ismeretlen kitárulkozzék elém s, hogy ezeket a hibákat többé ne ejtsem meg, hogy tanuljak belőlük. De hogy tanulhatnék, mikor legbelső énem nemakar változtatni. Hiába hitetem el magamba, hogy többé nemfog megtörténni, mégis sikerül. S újra, meg újra elkövetem azokat a hibákat. Megfogattam... SOHA TÖBBÉ... mert az akaraterő midnennél fontosabb, és az is, hogy bebizonyítsam méltó vagyok az életre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.