A sötétség sok embernek megnyugvást ad, a test fénynélkül tud a legjobban kikapcsolni, a szem becsukva pihen meg. Azonban a lélek sötétben van a legjobban résen, félelem tölti el addig a percig, amíg nemkezdi el látni az árnyakat. a Halál is azzal kezdődik,akkor már az ember nemérzi a fájdalmát a kinzást amit magának okozott, akkor kezd el egy uj szakaszt, mely a sötétség leple alatt eltakar.

Éji remény, éji báj,

Huhogó hang, csattogó szárny,

Árnyak a szélben,

Mozognak szellem szerepében,

Vonyítás mely víszhangzik,

Nyávogás mi kialszik,

Kialszik mint a fény,

Mert úrrá lesz rajta a sötétség.

Csillagok fent az égen,

A nyáj kik éjjel legelésznek,

Ő a nyáj közül egy bárány,

Habos babos árvám,

Ő hoz nekem szerencsét,

Irányítja rám csillogó szemét.

De mégsem érzem,

Életem mégsem kérem,

Szívem szakad, s hogy mitől,

A világtól, megy kínzógyönyör.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.